Dal a háromlábú nőről

Egyik nap éppen az erkélyünkön matattam,
-A korlátról három veréb nézett-
Mikor egy nagyon furcsa nő haladt el alattam,
-A látvány egy csapásra elintézett-
Én csak elhűlve, bambán álltam ott,
-Mikor felpillantott talán meg is láthatott-
Egészen sokáig tarthatott ez az állapot,
Mert megszámoltam, a nőnek három lába volt!

A háromlábú nő az ma ritka,
Mert a három lábra nem jut harisnya!
ism.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit csinál,
Ha véletlen’ egy cipőboltba téved,
És az eladó csak egy pár lábbelit kínál!
Na, fogadjunk, hogy szétveti a méreg!
Emellett szívesen megnézném még a bugyiját,
Meg, hogy melyik közben hordja a betétet,
És, hogy összeakad-e neki a három láb,
Ha italosan hazafelé lépked!

Úgy megfejteném, hogy mi lehet a titka,
Mert a háromlábú nő az ma ritka.
A három lábra hogy jut harisnya,
Na, meg a fejére egy, hogy ha rusnya?

Mikor megláttam, akkor csak álltam.
Na, nézd má’, majd bekakáltam!
Ez itt három lábbal kószál,
Én meg csak támaszkodom a polcnál
És bámulom a három végtagot,
Hogy: Úristen! –tényleg én vagyok
Az, aki élvezi ezt a látványt
És nem szenved miatta hátrányt!

Mert megbabonázva álltam,
„a látványtól fel-fel kiabáltam…”
Jól elraktároztam magamban a képet,
Úgyhogy emlékemben őrzöm az egészet,

Mert a háromlábú nő, az ma ritka,
Mert a háromlábra nem jut harisnya!
ism.

Étkezz velem!

Üzemi konyha:
Patkány, kukac
Hempereg a porba’!
Látvány:
Csótány méreget
A tálcán!
Leves:
Kérek még legyeket!

Piac, vásár:
Minden édességen
Más ár.
Hangya
Mászik rajta, de ő
Hagyja.
A kofa
Nem egy tisztaságmániás
Pofa!

Hunyd be szépen a szemed,
Félre minden gondolatot!
Forgasd meg, és csúsztasd hátra
A falatot!
Hunyjunk szemet!
Csukd be hát!
Ne tudd, hogy mi vár rád.
Van, amin az ember csak rágódik,
És van, amitől berág.

Itt a vurstli!
Hideg sör!
A jobb kezedben
Virsli.
Az árus szőre nem
Az egészséged őre.
… kettő a kolbász,
de egy a marok…

Csak falok-nyelek,
Lángol a gyomrom,
Püffednek a belek.
Erek meszesednek,
Köhögni sem merek,
Mert jön a róka, megy a has!

Hunyd be szépen stb.

Megszokottá válik…

Megszokottá válik lassan a látvány:
Csupa pisztolyos ürge egymás hegyén-hátán.
Határozottak, a főnök sohasem téved,
Nem lehetsz gengszter, hogyha remeg a térded!

Ha ügyes gyerek vagy, rád még karrier várhat!
Jön az új kaland, nem vízzel töltöd a tárat.
Itt az új kihívás, a félelmetes, az igazi,
Gyilkolni tudsz, erre megtanított már a mozi!

Bankrablás (sikertelen)

Kihalt minden, a sötét utcán
Lustán lebeg az álom.
Az éj hátteréből egy suhanó autó
Tűnik fel a láthatáron.
Bankrablás volt a terv,
Egy árulás, és csődbe ment!

Itt megvan minden,
Mint egy jó detektívregényben;
A zsaru üldöz, mint a balsors,
A banda helytáll keményen!
Bankrablás volt a terv,
Egy árulás, és csődbe ment,
Árulás volt a tett,
A banda ezért ölte meg!

Válassz minket

Szép az élet, mint egy rövid rémálom,
Szeretnek téged minden égtájon!
Bárhova mész, bárhova lépsz,
Mindenütt olcsón megélsz,
Annyi az akció, a kedvezmény,
Nem tudod hova nézz!

Nincsen házad?! - ilyennel ne kínozz,
Míg a Marketben olcsón jutsz margarinhoz!
- Kedvezményes a hitel,
Közben pofátlan az ár,
Millió helyről ömlik a duma,
Nem tudod, hova állj!

Válassz minket, ez a Te érdeked!
Biztosítjuk a holtig tartó életet,
Bele-bele kóstolhatsz,
Hogy mi az a buli, micsoda show!
Itt fenn élvezetes a csend,
Innen csak lefelé zúdul a szó.

Nem, ne mozdulj! Hidd el, ez nem fontos,
Elég, ha jár a szád, hisz’ Te vagy a főkolompos!
Kell egy hosszú kéz,
Amivel sok zsebet elérsz.
Ennyi a titka, ettől kezdve
Vígan éldegélsz!

Csináld csak,…

Hogyha figyeled a sok magazint,
Csak megnyúlik az arcod,
Mert mind egytől-egyig Téged akar,
S nem adja fel a harcot,
Hogy megszerezzen,
Cikkei előtt rabszolgaként tartson,
Így minden hónapban
Új világhírrel vág arcon;

Hogy híres-neves kutatók szerint,
Hogyan alakul a nemek harca,
És, hogy az aktus minek szolgál alapul…
Ember, az arcod meddig bírja,
Hogy hall ezt-hall azt,
Csak zúdul a fejedbe,
Kiszorítván mindent
Onnan a ballaszt!

( tini-lap kiadóknak való)

Észre vehetnéd már,
Hogy mi a baj veled!
Csak hülye lesz tőled
A sok fiatal, de szemed
Azt kutatja, hogy tágul-e még a határ,
Mert az új tinimagazinod olvasóra vár!

Csináld csak,
Ha neked ez az életed értelme,
Akkor ez kötelez,
Legyél olyan, amilyennek kitalál más!
(ha, ez a megoldás)

Mert sok kislány úgy lenne kozmogörl,
Sok kissrác pedig céltudatos macsó,
Ki mindent összetör a hírnévért,
A karrierért, egy teli tárcáért,
A hatalomért, a bulikért és
Egy végtelen bankkártyáért!

Mert ez megy,
Ez ma az életcéljuk azoknak,
Akik életmódmagazinokat
És egyéb ilyet lapoznak,
Hogy, hogy lehetsz egyedülálló,
Sikeres nő, és a régi ideál,
A messzenéző tekintetű férfi.

Csináld csak,…

Kamasz-panasz 2000

Rád sohasem buktak a lányok,
Én is hasonló cipőben járok.
Ha végre egy megfelelőt találok,
Az nem jön a randira, hiába várok.
Pedig iszonyúan izgalmas az életem,
- eleve gyönyörű látvány a bérletem-
De, ha leközöl a „Társat keres” rovat,
Jön a jópofa ajánlat, hogy vegyek inkább lovat!

És sajnálkozva néznek rám mások,
A pillantásoktól a falra mászok,
Egy lány mondta, hogy együttérez velem,
Inkább az lenne a jó, ha együtt élveznénk a szeren!
… és már nem érdekelnek a szerelmes könyvek se’,
Pedig néha egy puszi nagyon jólesne,
De azt is utoljára anyukámtól kaptam,
És jól pofánvágtak, ha véletlen’ én adtam.

Sajnos a többi sráccal sem nagyon játszhatok,
Mert úgy bámulnak engem, mint egy állatot.
Meglehet, szokatlanul nézek ki,
De, azért nem kell engem mindjárt leégetni!
Mert más a külsőm mint a többinek?!
Hát, Istenem, a sors csinált már ilyet!
Így nem olyan egyszerű az élet,
A hátralévő részétől is félek!

Félek, hogy már nem bírom ki,
Abba kell az egészet hagyni!
Mivel pisztolyom nincs, a megoldás más,
Jöhet a kötél, az akasztás.
Ó, de felakasztani magam, nem lehet,
Ez a probléma is csak engem sújthat így!
Mert Csernobilban szültek engem meg,
Hát most melyik nyakamba rakjam a kötelet?

Ezen elgondolkodva, rájöttem, hogy más megoldás is létezik!

Azóta a cirkuszba járok,
Soraikba fogadtak az ünnepelt sztárok.
Jött az igazgató, és azt mondta,
Hogy én leszek az est fénypontja!
Engem bámul a manézs, a páholy,
Hisz’ kétfejű ember nincs akárhol,
Csupán egy dolog okoz nekem bökkenőt,
Még mindig hánynak tőlem a nők!

Sajnálkozva néznek rám…stb.

Erdei séta
(ez nem jött be)

Lassan évek óta kínoz engem ez a szörnyű rémálom;
Majd valaki elémugrik az erdei sétányon!
A tekintete villan, szigorú arca vészterhes,
Hidd el, hogy ez a helyzet nem valami kényelmes!

Az ideje biztos drága,
Térdénél a nadrágja!
Sikoltásom zajára
Csak a szája szélét rágja.

Én meg csak bénán állok, segítségért kiabálok,
Hogy; Jaj, Istenem, mindjárt végem lesz nekem!
Reszketegen állok, csukott szemmel ordibálok;
Hogy; Végem, végem, jaj, mi lesz itt velem?!

Közelebb lép hozzám az alak, az otthonkám szélét elkapja,
Fogat nem moshat már, úgy érzem, vagy négy napja,
Megragad, magához húz, arcomat elfutja a könnyű pír,
Fülembe kérdőn hörgi; „Van-e magánál papír?!”

Az ideje tényleg drága,
Térdénél a nadrágja!
Fogát ajkába vájja,
Esdeklőn a papírt várja!

Én meg csak némán állok, reménykedve kandikálok,
Hogy; Hátha, mégis akar tőlem valamit még!
Szememmel kérve-kérem, érintse meg a lényem,
Megteszem neki, bármit is kér!

A ˝mackós- fiú ˝ dala

Kimaradtam a szaknévsorból,
- jaj, de sajnálom! -
Pedig nincsen semmi szégyellnivaló,
Ó, a szakmámon!

Fúrok, vágok, hengerelek…
Ha nehéz a mackó,
Megemberelem magam.
Húzni kell az igát,
- jöhetnek a yardok ,-
Kevés az idő,
A meló bizonytalan!

Néha csak percről-percre élek!
Ó, a tönk szélén állok!
Hálni jár belém csak, a lélek.
Remélem, ebből kitalálok!

Mindig ott van mindenhol…

Ballonkabátot hord,
A szemébe kockás kalapot húz,
De nem azért,
Hogy eltakarja a Napot.
Kúszik, oson, - ott lohol!
Ő mindig ott van mindenhol!

Nagyító a kézbe és pipa a szájba!
Ő az, ki mindent megfigyel,
És nem vár hiába.
Forró a nyom, szinte süt…
Ő mindig ott van mindenütt!

Ő az a fickó, ki nem lopja a napot,
Mindig éber, talpon várja a holnapot,
Lopakodik, leselkedik a bűnözőre várva,
És az eset végén kiderül mindig,
Nem vár hiába!

… És mert nem várt hiába, máris kattan a bilincs.
Légy hozzá kedves, más reményed semmi nincs!
Hétköznap is, ünnepnap is zárva tart a dutyi,
Ide nem kopogtat a nyuszi…

…Sem a jó tündér, hogy kívánj hármat,
Itt ülsz még pár évet, a nyaralás várhat!
Ezt elintézte neked jól,
Ki mindig ott van mindenhol.

Ádám előtt

Itt egy új nap, itt a munka, száll az ének, fejembe szökik a vér,
A csapongó családi álmokat csak nehezen éri be a bér,
Életkedvem elfagyott, a biciklim cserbenhagyott,
Biztos ő is unja már, hogy kereke pumpálásra vár!
Vánszorognak a napok, bérezést mikor kapok?
Kis családban nagy a zaj, kicsi a pénz, de nagy a baj!
Néha arról álmodom, hogy többé már nem dolgozom,
Szabadon élek fenn egy fán, ki tudja, jobb is volna tán…

… Ha akkor nem mászunk le a fáról,
És nem mondunk le a banánról,
Ragyog a nap, és nevet az ég, Bizony, ma is jó volna még!

De jő a reggel, újra vár a munka, ébren már nem álmodom,
Hogy majom lennék, hiszen cipő van már mindkét lábamon!
A dzsungel eltűnt, boltban állok, már az arcom is csupasz,
Önmagamban szitkozódom, érzem, hogy zoknim lyukas.
Kedvem lapos, mérgem nő, üzletemben nincs vevő,
Gyomrom üres, koroghat ám! – pénz nem húzza a gatyám.
Cipőboltom is kopár, szerencsém is csökkenő:
Tegnap belépett hozzám, ó, egy háromlábú nő!…

Ó, ha akkor nem…